Ma pánikrohamom volt...

Kezembe akadt egy régebbi naplóbejegyzesem:

Ma pánikrohamom volt...

Hallgattam egy podcastot, ahol elhangzott ez a 2 mondat:

"A legtöbb ember nem gondol a legalapvetőbb igényeire. Ehelyett a félelmeiből épít várat magának."

"Mi a legrosszabb forgatókönyv, ami visszatart téged attól, hogy lépéseket tegyél a célod elérése érdekében?"

És amikor erre gondoltam, sírni kezdtem, mert nem arról volt szó, hogy a legrosszabb forgatókönyvem olyan szörnyű volt.

Még csak nem is a legrosszabb forgatókönyv volt, tekintve azt, hogy mennyit tanulok a folyamat közben.

De az a gondolat késztetett sírásra, hogy még nem értem el a célomat.

Le kellett ülnöm az érzéseimmel, és azt mondanom magamnak, hogy jól vagyok, és nem fogok kudarcot vallani, még akkor sem, ha a kezdeti lépések kicsit nehéznek tűnnek is, mert ez a valóság.

Tanulok és fejlődök.

Senki sem születik szakértőnek.

Meg kell veregetnek a vállamat hát, hogy milyen messzire jutottam és nem szabad elfelejtenem, hogy a nehézségeken túljutva már süt a Nap.

Hisz tudom, hogy így van, mert már többször is átéltem ezt.

‐------

És valóban ezen is túljutottam, itt vagyok és ha te is épp ilyen szituációban vagy innen is kitartást kívánok és támogatásomat küldöm neked.

(UI.: Látod mire nem jó a naplózás? Ha szeretnéd megtanulni, írj rám az eletnavigator.kapcsolat@gmail.com címen és megtanítom neked.)